Imádom a házi baracklekvárt. Be kell vallanom, nem csak süteménybe, palacsintába, kalácshoz szeretem, de néha eszem egy kis kanálkával csak úgy, magában.
Egyszerűen elvarázsol a mélysárga színe, enyhén citrusos, édes, de mégis enyhén fanyar aromája. Mióta pedig itthon készítem a levendula- és vaníliás cukrot, azóta nekem egy kanálka sárgabaracklekvár a vidéki gasztronómia csodája.
A barackot kiválogatom, többször váltott vízben megmosom, magját eltávolítom és megmérem, hogy a szükséges cukormennyiséget ki tudjam számolni. Minden 1kg gyümölcshöz 10 dkg cukrot számolok.
Ha savanyúbb a barack, ez lehet 12. Az előkészített gyümölcsöt ledarálom.
Lehet kapni kifejezetten gyümölcsökhöz darálót, de ha nincs otthon és elég érett a gyümölcs a kézzel szétnyomkodás is célhoz vezethet. Egy hatalmas fazékba, lassú tűzön főzni kezdem a ledarált masszát. 5 kg gyümölcsönként használok 3 zselésítőt, melyeket egyesével a készülő lekvárhoz kavarok.
Amikor már elég meleg a lekvár, kis adagokban hozzá teszem a cukrot. Ízlés szerint tehetünk bele levendulacukrot, levendulavirágot, citromlevet, vaníliacukrot, citromfüvet, mentát, bármit, amit szeretnél.
Az adalékokkal még 3 percig forralom, majd az előzőleg tisztára mosott, tetszőleges méretű befőttesüvegekbe töltöm, tetejét rácsavarom és egy takaróba bugyolálom az üvegeket.
Ha a lekvárok teljesen kihűltek a végleges helyükre pakolom őket.