Na, biztos, hogy nem állok be ebbe a sorba!- fogadom meg mindegy egyes alkalommal, amikor megérzem a kürtőskalács illatát, majd meglátom a kígyózó sort a bódé előtt. Aztán 23 másodperc elteltével azon örvendezek, hogy nem én állok a sor végén, mögöttem is állnak már…
Egy ilyen álldogálás során jutottam arra az elhatározásra, hogy megsütöm otthon. Volt időm végignézni a sütés folyamatát, és megállapítottam, hogy ez nekem is menni fog. Nos, az első képen látható tésztaszörnyek bizonyítják, hogy nem sikerülhet minden úgy, ahogyan szeretném, rögtön, első próbálkozásra. Engem viszont nem a „feladom, nem csinálom” fából faragtak, így újra nekiveselkedtem. A második alkalommal úgy döntöttem, nem próbálkozom semmiféle új kürtőskalács recepttel, jó lesz a már bevált édes alaptészta egy pici módosítással. Izgatottan ültem a konyhapadlón és lestem a kalácskáimat a sütőben. Jelentem, a második próbálkozás meghozta az eredményt.
Tésztaszörnyek
Miért írtam le ilyen hosszan a próbálkozásaimat? Azért, hogy megerősítselek abban, ne add fel! Lehet, hogy nem tökéletes, nem olyanra sikerül, amilyet a magazinokban látsz, de te készítetted. Szívvel, lélekkel, szeretettel. A social média tökéletesnek beállított világában merj önmagad lenni! Ha friss élesztővel készítem, az első lépés, hogy a 2 deciliter langyos tejben felfuttatom, amiben előzőleg elkevertem 1 kávéskanálnyi porcukrot, amit az 5 dekából vettem el. Amíg az élesztőgombák szorgosan dolgoznak, én sem tétlenkedem. A dagasztótálban összekeverem a száraz összetevőket, majd amikor már szép habosra futott az élesztős – cukros tej, mehet a tálba ő is egy egész tojással együtt. Ha elkezdett összeállni a tészta, az olvasztott vajat is hozzácsorgatom. Hagyom a gépet dolgozni, bár aki nem kényelmes ennyire, mint én, nyugodtan dagaszthatja kézzel is. Az összeállt tésztát hagyom duplájára kelni, közben bekapcsolom a sütőt 180 fokra és előkészítem a sörösdobozokat. A kimosott, száraz dobozokat alufóliába tekerem és tessék – lássék módon bekenem egy kis vajjal, hogy a kalácsok könnyebben lejöjjenek róla, majd egy tepsibe sütőpapírt teszek. A tésztát lisztezett gyúródeszkára borítom és jöhet a türelemjáték. Testvériesen elosztom hat részre és mindegyik gombócból körülbelül 40 centiméteres rudakat sodrok. Az előkészített sörösdobozokra próbálom spirál alakban rátekerni a tésztarudakat, vigyázva, hogy a tekeréseknél a rudacskák széle ne fedje egymást, csupán érintkezzenek. Ha sikerült minden tésztarudat feltekerem, anélkül, hogy nagyon a deszkához nyomnám, picit meghengergetem a dobozra tekert tésztát, hogy a csíkok szélei ha eddig nem tették volna meg, összeérjenek, majd olvasztott vajjal megkenem őket, és jöhet a hempergés a kristálycukros fahéjban. Az így elkészített kalácskákat állítva a sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatom, és mehetnek is a sütőbe 30 percre.
Hozzávalók:
6 kalácshoz
- 50 dkg sima liszt
- 2 dkg friss élesztő vagy 1 csomag szárított
- 1 csomag vaníliás cukor
- ½ citrom reszelt héja
- 5 dkg porcukor
- 1 egész tojás
- 1 kávéskanál só
- 2 dl langyos tej
- 1 kávéskanál étkezési keményítő
- 5 dkg olvasztott vaj
Mázhoz:
- 5 dkg olvasztott vaj
- 6 evőkanál kristálycukor
- 1 kávéskanál fahéj
6 db üres, tisztára mosott fém sörösdoboz, alumíniumfólia
Sütési hőfok: 180 °C
Sütési idő: 30 perc