Kenyeret sütni otthon ma már nem izzasztó kötelesség. 

A kenyér ősidők óta alapvető táplálék, az áldott mindennapi. Ha beütöd a keresőbe a kenyér, vagy a kenyérsütés szavakat, rengeteg lehetőség közül választhatsz. Süthetsz kenyeret kovásszal, élesztővel, szódabikarbónával, hosszú kelesztéssel, kelesztés nélkül, sok dagasztással, dagasztás nélkül, tepsin, vaslábasban, sütőkövön, és még annyi, de annyi féle módon.

Bevallom, amikor kenyérsütésre adtam a fejem, én is elvesztem ebben a labirintusban. Nem állítom, hogy ma már ismerem az összes kelesztési-sütési-pihentetési-formázási módot, de több kilónyi liszttel, sírva nevetős tapasztalatokkal a hátam mögött ma már jó kenyeret sütök. Nem mondom azt, hogy az én módszerem az igazi és az egyetlen, a tuti, amivel olyan kenyeret sütsz, hogy a szomszédok az ajtód előtt állnak majd sorban a friss kenyérért. Az én receptjeim, módszereim csupán iránymutatók. Én elmondom, hogyan csinálom, te pedig a saját igényeidre igazítod azt. A receptem alapja Limara fehér kenyere.

Nos, mielőtt hozzákezdenénk, valamit tisztáznunk kell. A kenyértészta olyan, mint a férfi. Ha azt szeretnéd, hogy jól tudjatok együttműködni, akkor minden csesztetés után pihentetni kell.

Az én kenyeremhez szükséges:

• 25 dkg öregtészta, amit már előző nap, vagy még régebben elkészítettem,
• 45 dkg kenyérliszt,
• 5 dkg rétesliszt,
• 2,5 dl víz ( langyos, de nem csapvíz, ebből 0,5 dl lehet langyos tej),
• 1 evőkanál sikér (elhagyható),
• ½ teáskanál aszkorbinsav (gyógyszertárban kapható, nem drága, érdemesebb a kisebb kiszerelést venni belőle, mert nagyon sokáig elég),
• 1 evőkanál vaj,
• 2 teáskanál só,
• 1 dkg friss élesztő.

Sütési hőfok: 220°C
Sütési idő: 55-60 perc

A legelső lépés, hogy a lisztet átszitálom. Ezzel levegőssé teszem a szerkezetét. A só kivételével mindent a dagasztógépbe teszek, majd egy kis idő múlva, amikor már kezd összeállni a tészta, mehet a só is.
Erre azért van szükség, mert az élesztő nem kedveli a sót, és jobb, ha minél később találkoznak.
A megdagasztott tésztát olajjal vékonyan kikent tálba rakom, letakarom konyharuhával és békén hagyom. Fél óra múlva jöhet a „dagasztás”.
A tésztát kiteszem a gyúródeszkára és az ujjbegyeimmel elkezdem téglalap alakúra húzgálni. Ezzel viszem be a levegőbuborékokat a tésztába, amitől szép, lyukacsos lesz a kenyér bélzete.

Ha úgy gondolom, már hasonlít a tészta egy téglalapra, akkor a két hosszabb oldalát behajtom középre, majd felcsavarom a rövidebbik oldala felől, mint egy kakaós csigát. Ismét 30 perc pihenés jön. Ezt a műveletet háromszor végzem el. A harmadik „dagasztás” után a feltekert és megformázott veknit egy sütőpapírral bélelt kacsasütő tálba teszem. 1-2 óra kelesztés után egy éles késsel vagy pengével bevagdosom a tésztát, megspriccelem vízzel a sütőpapírt, a kenyeret, a sütőtál fedelét, majd a 220 fokra előmelegített sütőbe teszem és 55-60 perc alatt meseszépre sütöm.

Ha valaki tepsin süti, mindenképpen tegyen a sütő aljába elegendő vizet, hogy gőz képződjön és a kenyér szépen megemelkedjen. Ha készen van, rácsra teszem, ismét vizes spriccelés jön, közben pedig élvezem, ahogyan a kenyerem „beszél” hozzám. Kihűlve érdemes felvágni, mert a langyos kenyér bélzetét összerántja a kés. Nos, nekem sosem sikerül kivárni……